Latolgatás és körkép
Öt nap múlva elkezdődik a 2010/2011-es NBA szezon. Komolyan eltelt négy hónap azóta, hogy a fotelemben mozdulatlanul ülve végignéztem, ahogy Kobe Bryant egy konfetti-esőben ünnepli ötödik bajnoki címét? (Nagy sóhaj.)

Ideje felülkerekedni a múlton, túltenni magam azon, hogy Ron Artest bajnoki gyűrűt nyert, és belemerülni az új szezon izgalmaiba és rejtélyeibe.

Következzen az idény beharangozója.

A BAJNOKASPIRÁNSOK

Los Angeles Lakers

Mikor nem azok?

A rémisztő tény, hogy a Lakers erősödött tavalyhoz képest. Jordan Farmar elment büszke kozáknak New Jerseybe (állítólag a két füle külön repülőjegyet kapott), így a vezetőség gyorsan és olcsón lecsapott arra a Steve Blake-re, aki eddig nemcsak a város gyengébb csapatában játszott, de akár a Lakers kezdő irányítója is lehet az öregedő Derek Fisher előtt.

Ha ez nem lenne elég, Bryant beszervezte a gyűrűvadászatba az agyontetovált Matt Barnes-t is, aki eddig az Orlando Magic verőlegénye volt. Kezdem egyre jobban azt érezni, hogy a Lakers gyűjtögeti azokat az embereket, akik valamennyire is frusztrálják Bryantet.

Két éve benyaltak Raja Bellnél, tavaly egy hét meccses párharc után gyorsan cseréltek Artestért, most pedig Barnes volt az aktuális pióca az alapszakaszban.

Ha Andrew Bynum egész szezonban egészséges lesz (Spoiler veszély: nem lesz), akkor a Lakers minden gond nélkül nyerheti meg a nyugati alapszakaszt, majd masírozhat be ismét a döntőbe. Azért hadd mondjam el, hogy a nyugati második (vagy harmadik) hely is bőven elegendő nekik, hogy ismét bejussanak, majd bajnokok legyenek zsinórban harmadszor. Más szavakkal, hogy bekövetkezzen az apokalipszis.

Miami HeatDraftold le a liga egyik legjobb dobóhátvédjét. Nyerj bajnokságot. Eressz le. Legyél közepes. Legyél unalmas. A legvégén legyél rossz.

Újra legyél közepes. Legyél jó. Szerződtesd a liga egyik legjobb magasemberét. Aztán a liga legjobb játékosát.

Megvan? Király.

2003-tól címszavakban eljutottunk 2010-ig, ahol is összeállt az álomcsapat.

Az embernek olyan érzése van, hogy Chris Bosh, Dwyane Wade és LeBron James mellett játszhatna akár két terhes nő is irányítót és centert, az eredmény a bajnokság megnyerése lesz.

Nos, a Heatnek ennél még több jutott.

Ott lesz Mario Chalmers és Eddie House, akik még álmukból felébredve is bevágnák az üres triplát. Márpedig három ilyen kaliberű játékossal sokszor lesznek üresen.

Ott lesz Joel Anthony és Zydrunas Ilgauskas, akik a koszos munkát elfogják végezni a palánk alatt.

Ott lesz Udonis Haslem, aki jelenleg a liga csapatainak felében kezdő erőcsatár lenne.

És ott lesz Mike Miller, akiről többet se kell elmondani, minthogy egyszer (2006-ban) már volt a liga legjobb cserejátékosa.

Ha a Heat nem is fogja megdönteni a Chicago Bulls 72-10-es rekordját, bőven 60 győzelem fölött állhatnak majd neki a rájátszásnak.

Boston Celtics

Tavaly azt gondoltam, hogy a zöld-fehérek már a rájátszás első körében kiesnek. Erre majdnem megnyerték a bajnokságot.

Idén nem követem el ezt a hibát, főleg annak tekintetében, hogy a Celtics a nyáron leigazolt két hullát, akik még névrokonok is! Ennek mennyi lehetett az oddsa?

Jermaine „egész életemben túlfizettek a semmiért” és Shaquille „elértem, hogy sehol ne vonultassák vissza a mezem, mivel ez az negyedik csapatom öt éven belül” O’Neal! Danny Ainge, ezt már nevezem!

Majdnem olyan jó ötlet volt, mint elkezdeni mindenidők legsiralmasabb baseball karrierjét, mielőtt NBA játékos lettél volna.

Sajnos nem tudok elég gúnyos lenni, mivel a Celtics-é a liga legösszeszokottabb csapata, tele sokat megjárt veteránnal. A kiszivárgó videókból és hírekből pedig úgy tűnik az öltözőben is jó a hangulat.

Ha nem is a kelták a legveszélyesebbek idén, benne van, hogy megnyerik a csapat történelmének 18. bajnoki címét.

A FELEMELKEDŐK

Oklahoma City Thunder2008-ban ha valaki azt mondja, hogy Oklahoma Cityben pár éven belül egy nagyon erős NBA csapat lesz, akkor nagyon bután néztem volna. Tudniillik akkor még a városnak saját csapata sem volt.

A tavalyi rájátszásban megmutatták, hogy tisztelni kell a csapatot és a várost is. A játékosok és a nézők a szívüket kitéve hoztak két győzelmet a későbbi bajnok ellen.

Az alapanyag adott, az összegyúrása folyik. Kevin Durantnél nincs három jobb játékos az NBA-ben. Aki ezt a tavalyi szezon végéig nem fogta fel, annak ott volt a világbajnokság, ahol röhögve alázta szét a bolygó legjobbjait. A tavalyi pontkirályi cím csak a kezdet volt, idén nem látom, hogy ki lehetne esélyesebb a liga legértékesebb játékosa (MVP) címre, mint ő – Kobe csapatjátékossá konvertálódott, és valószínűleg többet lesz sérült/fog pihenni, James két All-Star csapattárssal nem tud olyan statisztikákat produkálni, mint Clevelandben. Marad Durant.

Russell Westbrook, Jeff Green és James Harden szintén jó matéria, nem beszélve a tíz kedvenc játékosomban benne lévő Morris Petersonról, akiben meccsenként két tripla benne lesz.

Az igazán aggasztó dolog a centersor, ahol a fehér Nenad Krstic-Cole Aldrich tandem nem a legpofásabb, habár tavaly a kongói Serge Ibaka (a későbbiekben Iblocka néven fut majd, ki tudja miért) letette névjegyét.

Titkon az egész liga annak szurkol, hogy idén meglepetést okozzanak.

Chicago Bulls

Talán meglesznek a kellő alkatrészek.

Legalábbis ha végigmegyek, sehol nincs gond a bikákkal.

Derrick Rose napjaink legizgalmasabb irányítója. Ronnie Brewer hasznos, jól védekező dobóhátvéd. Luol Deng stabilan jól teljesítő kiscsatár. Carlos Boozer harcos eszkimó, habár a szezon első két hónapjában nélkülözniük kell kéztörés miatt. És Joakim Noah, akinek a haját visszavonulása után kiállítják majd a Hall of Fame csarnokban.

Minden adott!

Az igazi segítség persze az új védekező specialista edző, Tom Thibodeau, illetve a kirakatnyi cserepadra érkező hasznos kiegészítőember (CJ Watson, Kyle Korver, Kurt Thomas, Keith Bogans).

Én nem fogok meglepődni, ha valamelyik nagy ászt kivágják majd a rájátszásból.

A LEENGEDŐK

Phoenix SunsVárjunk csak, mit írtam?

Ennyire nem lehetek realista. (Aki úgy gondolta, hogy a fejlécben lévő játékosok véletlenszerűek, annak még most essen le: rosszul gondolta.)

Találós kérdés: Hány játékos maradt a legendás 62 győzelmes alapszakaszt futó 2004-es Sunsból?

A helyes válasz egy, mivel Leandro Barbosa és Amar’e Stoudemire is már a keleti parton sütteti fekete pocakját.

Steve Nash az utolsó mohikán, kiegészülve tíz kiscsatárral, rengeteg lelkes, ám a lelke mélyén lelombozódott szurkolóval, és egy remek edzői stábbal. Az eredmény kiszámíthatatlan.

Stoudemire pótlása egyszerűen nem lehetett zökkenőmentes manőver, így az új menedzsment nem is vette könnyen az akadályt.

A tavaly egész szezonban pizzát zabáló (majd a kosár világbajnokságon ébredező) Hedo Turkoglu akár még be is válhat, ám nagy kérdés, hogy hogyan fog megbirkózni az erőcsatár poszttal. További érkező Josh Childress, aki remekül illeszkedik a Suns rohangászós játéktervébe, csak hát nem épp hiányposztra jött, mivel swingmannek ott van már Jason Richardson, Grant Hill és Jared Dudley is.

Az egyetlen igazi erőcsatár szerzemény Hakim Warrick szintén jó puzzle-darabka a rendszerbe, csak kosárlabdázni kell megtanítani.

Mindemellett a Suns ott lesz a rájátszásban, hiszen náluk van a liga legjobb kezdő és a liga legjobb csere irányítója is.

Igen, arra a Steve Nash-re gondolok, aki idén 37. életévébe lép, és igen, arra a szlovén Goran Dragic-ra, akinek két évvel ezelőtti draftolásakor még csak pelyhedzett a szőr a pénisze felett.

Igazi hullámvasút szezonra lehet számítani Arizonában.

Orlando Magic

Mielőtt zavargások törnének ki az ablakom alatt, úgy fogalmaznék, hogy a Magic nem is leengedő, inkább csak egyhelyben tiporgó. Márpedig Floridában ez igen csak nagy hiba a rivális csapatot elnézve.

Ki miatt lehetne a Magicet bajnokesélyesnek hívni?

Talán Vince Carter miatt, akinek minden ugrásánál félő, hogy leszakad a lába?

Talán Rashard Lewis miatt, aki mojito koktélt kortyolgatva nevetgél azon, hogy évenként 10 millió dollárral többet kap, mint kéne neki?

Talán Dwight Howard miatt, aki inkább a nézőtér 14. soráig blokkol ki egy labdát, ahelyett hogy valamelyik csapattársának pöccintené?

Sok mindenben hiszek, de abban nem, hogy a Magic megismételné a két évvel ezelőtti menetelését. Valószínűleg ismét egy tisztes kiesés vár rájuk, ami lassacskán elpattinthatja Stan Van Gundy agyi ereit.

Ezen pedig nem Chris Duhon és Quentin Richardson fog segíteni.

Minden embernek vannak álmai. Amiket tervezget, amikért küzd, amikre gondol a nehéz pillanatokban.

Az enyém több egyéb mellett az volt, hogy létrehozzak egy olyan oldalt, ahol bármilyen kötöttség nélkül írhatom le magvas gondolataimat egy olyan dologról, ami életem (lassan túlságosan is) nagy részét kitölti.

Ez nem más, mint a sport.
Mint minden honlapnak, ennek is kell, hogy célja legyen. A tippmix tippek célja, hogy gondolatébresztő cikkeket tárjon a friss sport témákról a kedves olvasók felé. Természetesen nem tudom lefedni egyedül a világ összes sportját, így főleg az amerikai sportokra szakosodtam, de ami fontos történés lesz a sportvilágban, annak itt is garantáltan helye lesz.

A második (és talán még fontosabb) kérdés következik. Miért?

A válasz egyszerű. Mert nincs még ilyen.

Kicsit meguntam, hogy hazánk sportsajtója szinte csak a labdarúgással foglalkozik. Természetesen nem szeretném megkérdőjelezni, hogy valóban a foci-e a legnépszerűbb sportágunk. A válasz igen. A kérdés az, hogy meddig.

Muszáj közölnöm, hogy itt nem a külföldi hírek lefordítása a cél. Nem akarom, hogy elvesszen a kapcsolat köztem és az olvasó között. Száraz tények helyett mindenképpen a dolgok szubjektív oldalát szeretném bemutatni. Ha kell komolyan, ha kell komolytalanul.

Már pisis korom óta a sportok körül járt csak az eszem. Három sportágat is űztem komoly szinten – talán még űzném most is, ha krónikus sérüléseim miatt nem konvertálódtam volna át szimpla nézővé, olykor szurkolóvá.

Láttam Usain Bolt világrekordját 100 méteren. Láttam Tracy McGrady 13 pontját 33 másodperc alatt. Láttam David Tyree sisakhoz szorított elkapását a 42. Super Bowlon.Lehet, hogy Usain Bolt mostanában rendre kikap az amerikai Tyson Gaytől.

Lehet, hogy az egykori pontkirály T-Macből csak egy állandóan hátfájással küzdő árnyék maradt.

Lehet, hogy David Tyreenak azóta az elkapás óta 3 év alatt egyetlen egy elkapása sem volt az NFL-ben.

Mégis úgy érzem, hogy ezek (és természetesen ehhez hasonló) momentumok nélkül nem lennék teljes értékű ember.

Ez az oldal segíteni fog mindenkinek, aki hasonlóan érez.

TippmixTippek.net információk

Gyors kételyeloszlatásként íme egy kérdezz-felelek, hogy minden (az oldallal kapcsolatos) kérdést megválaszoljak.
Becsületes nevem Kulger Zsoltan, de különböző sportokkal foglalkozó magyar oldalakon/fórumokon csak betguru néven találkozhattok velem.

Mi az oldal célja?

A sportok mély szeretete mellett matematikát, sportpszichológiát és különböző teóriák alkalmazását használva profitálok sportbefektetésekből. Az oldal célja, hogy a kedves olvasó felé tárja mindazt a tudást, ami a fejemben az évek alatt összegyűlt, ezzel segítsen mindenkit kis vagy nagyobb mértékű profithoz.

Sportbefektetés?

Használhatnám a sportfogadás szócskát is, ám többéves tapasztalatom során megtanultam, hogy mi a különbség a szavak jelentése közt. Fogadni olyan dologra tud az ember, melynek kimenetelében egyáltalán nem biztos. A blog céljai közt szerepel, hogy megtalálja és kiszűrje azokat a sporteseményeket, amelyek banki befektetéshez hasonló módon termelnek profitot.

Miért jött létre?

Természetesen nem gondolom magam a mindenhatónak, ugyanakkor belefáradtam abba, hogy barátaim, ismerőseim gyakorlatilag megajándékozzák fogadóirodáikat a pénzükkel. Az interneten (és leginkább facebookon) létrejött sportfogadó-szakértő oldalaknak és csoportoknak semmilyen szakmai tudása nincs egy-egy sportot vagy akár a sportfogadást, mint fogalmat illetően. Ezeket az oldalakat csak és kizárólag hobbifogadók üzemeltetik, akik a szerencséjüktől függően nyernek vagy buknak. Természetesen mivel abszolút nem értik az egész tevékenység mechanizmusát, ezért többnyire buknak. Ezt megelégelve szeretnék utat mutatni azoknak a sportszerelmeseknek, akik szeretnének játszani, izgulni, és legfőképpen… nyerni.

Hogy működik ez az egész?

A feljebb említett hobbifogadók legnagyobb hibája, hogy szeretnének mindenhez érteni. Ebbe beletartozik, hogy szívfájdalom nélkül fogadnak ugyanannyi pénzzel egy Bajnokok Ligája labdarúgó mérkőzésre, mint mondjuk egy finn másodosztálybeli találkozóra. Elképzelhető, hogy (a felrakott pénzhez hasonlóan) ugyanaz a háttértudás áll a két sportfogadás között? Természetesen nem. Ebből egyenesen következtethető, hogy a játékos csak a vakszerencsében bízik. Ezt szeretném elkerülni.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy Magyarországon elképesztően kevés ember ért nálam jobban az amerikai profi és egyetemi kosárlabda (NBA és NCAA), profi amerikai foci (NFL) és baseball (MLB) ligához egyszerre. Van olyan, aki többet tud valamelyik sportágról, ezt nem is vitathatom, ám ők a többi sportágban tudnak nálam jóval kevesebbet. Ha valaki ebben a bekezdésben kételkedik, az egyrészt teljesen biztosan nem ismer engem (személyesen vagy az internetről), másrészt remélem az idő múlásával, egyben a blogom tartalmával meg tudom győzni majd az állításomról.

Szaktudásomat (és már fentebb sorolt tényezőket) alkalmazva sokkal könnyebben átlátom, hogy a Las Vegasban létrehozott oddsok és hendikeppek közül melyik tartalmaz értéket, és mi az, amit távolról kerülni kell.

Kinek szól az oldal?

Elsősorban természetesen azoknak, akik kis vagy nagy összeggel szeretnének sportfogadni sportbefektetni, így vágynak némi segítségre, eligazításra vagy simán csak kíváncsiak a perspektívámra. Mellettük a sima sportrajongók is bátran látogassanak, hiszen a régi tippmix tippek blog színvonala megmarad – az írásokba igyekszem humort, szubjektivitást, és persze rengeteg adatot és érdekességet belecsempészni. Hosszabb terjedelmű elemzéseim azoknak is mondhatnak újat, akik nem terveznek játszani, csak magyarul olvasnának kedvenc sportjaikról – ám lehet épp ettől jön majd meg a kedvük.

Milyen sportokat vesz górcső alá a blog?

Ha a fenti bekezdésekből, nem derült volna ki, „szakterületem” az amerikai sportok. Napi szinten követem az európai foci bajnokságok, NBA, NFL és tenis varázslatos világát, mégis (talán egyedülálló módon) az egyetemi kosárlabda (NCAA) rajongásomra vagyok a legbüszkébb. A nemzetközi hokiliga (NHL) és az angol labdarúgó bajnokság (Premier League) jelenti számomra a mézesmadzagot – mindkét bajnoksággal sokkal óvatosabban bánok majd, mint a korábban felsoroltakkal, ám ezekbe is bele fogok szagolni.

Elvek?

Azt hiszem kötelezőek, hogy legyenek. Mégis inkább majd útközben derüljenek ki. A felsorolt bajnokságaim közül csak az MLB szezon tart jelenleg, ám szerintem úgy tiszta a dolog, ha minden bajnokságnak a profitmérlegét a szezonjaik elejétől számolom majd, így az idei (’12-’13) baseball szezonban már nem fogok játszani (legalábbis a blogon nem feltüntetve).

Amíg az első kihívások nem kezdődnek el (ez lenne az augusztus közepei Premier League és a szeptember elejei NFL szezon) addig bőven lesz idő arra, hogy egy-egy új bejegyzésben lefektessem az alapokat. Részletesen le fogom írni mindazt, amit sportfogadóként tudni kell magáról a tevékenységről, sportbefektetői fegyelemről és a pénzünk menedzseléséről.

Ha ezt mindenki elsajátítja (vagy jobb esetben csak elismétli), utána jöhet az igazi móka – maga a játék.

Mit ígérek?

Minőségi, összeszedett írásokat. Mást nem ígérhetek, hiszen a labda gömbölyű (vagy tojás alakú). Más hányingert keltő közhely nem jutott eszembe.

Mindenesetre remélem okot adhat, hogy volt merszem elindítani a blogot, bízva annyira magamban, hogy a kedves olvasók is betekintést nyerhessenek sportbefektetői tevékenységembe. Ha az eddigi évekhez hasonló lesz a jövő, akkor remélhetőleg a profit sem marad el.

A blogon le lesz tiltva a kommentelés, mivel tapasztalataim szerint az anonimitás fátylába bújva elég sokan képesek beszennyezni az arra alkalmas felületeket, nekem pedig a blog vezetése épp elég időbe fog telni, hogy még a moderátorkodásra is oda kelljen figyelnem. Helyette nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, aki még nem tette meg, hogy bátran regisztráljon twitterre, hiszen gyorsan megtanulható, egyszerűen használható, és rajtam kívül vannak még olyan emberek, akiket érdemes lehet követni sportrajongóként – gondolok itt a magyar és külföldi szakírókra, szurkolókra és magukra a játékosokra.)

Kedveljétek a tippmixtippek.net blog facebook oldalát, hogy első kézből értesüljetek egy-egy új bejegyzésről (illetve, hogy lubickoljak az örömben a rajongók számától):

Természetesen elképesztő örömmel töltene el, ha minden kedves olvasó igyekezne eljuttatni azoknak az ismerőseinek, akikről tudják, hogy a sportfogadás (vagy csak úgy általában a sportok világa) az életük meghatározó része. Nem gondolom, hogy egy bevezető bejegyzés hatására rajongók százezreit nyerem meg, de érdemes a hullámvasútra még a legelején felszállni.

Zárszóul mindenkinek sok szerencsét, jó játékot és közösen megnyert profitot kívánnék. Őrült utazás lesz!

Sportbefektetési mechanizmus
Először is szeretném megköszönni nektek a támogatást és az elképesztően baráti visszhangot, amit az első bejegyzés kiváltott. Ha nem nagy probléma, akkor in medias res belevágnék, hogy mik azok a dolgok, amikről minden sportfogadónak/sportbefektetőnek kötelező tudnia. Ez az útmutató végig fogja kísérni a blogot, gyakran fogok visszautalni ide. Igyekszem majd abszolút kezdőknek és profi fogadóknak is új dolgokat mondani.

Sportbefektetőként fel kell tennünk egy alapkérdést. Miért csináljuk?

Válaszlehetőségek, amiket el tudok képzelni:

– A pénzért. Munka mellett van annyi időnk, hogy foglalkozzunk vele, és jól jönne némi jövedelem. Esetleg tanulóként a megspórolt pénzünket szeretnénk még több zsetonná alakítani.

– A móka miatt. Ha elmegy a pénz belefér, egyébként plusz izgalmat hoz egy-egy mérkőzés.

– A fenti kettő keveréke. Ez a leggyakoribb válasz természetesen.

Mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy miért is csinálja/szeretné csinálni. Egyik válasz sem rossz, ám nyilvánvalóan aki a második pontban ismert magára, annak nehezen fogok tudni segíteni. Nekik azt tanácsolom, hogy az összeg soha ne legyen több, mint amennyit sajnálnának elveszíteni. A többiek olvassanak tovább.

Sportbefektetőként nagyon sok alapszabályt fogok az unalomig ismételni. Kezdjük az első és legfontosabbal.

A sportbefektetés egy maraton, nem egy sprint.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem azt kell szem előtt tartanunk, hogy ma vagy holnap mennyit nyerünk/bukunk, hanem hogy a szezon végén hogy fogunk állni. Ez a legfontosabb, amit mindenkinek a fejébe kell vésni. Lehet egy nap milliókat nyerni, ugyanakkor mindenki jegyezze meg, hogy a sportfogadók 98%-a bukik. A fogadóirodák örömmel veszik, ha valaki gyakran és sok pénzért játszik, mert az évszázados trend mindenkit elnyel, aki türelmetlen, rámenős vagy sokat akar nyerni. Márpedig mindenki az, és általában egy-egy nagyobb nyeremény után az emberi természetből adódóan mindenki többre és többre vágyik – itt pedig kapkodása szép lassan visszaküldi a pénzt oda, ahonnan jött. Persze egyetlen jó sportfogadó sztori sem kezdődik úgy, hogy „emlékszel arra, mikor elbuktam…”.

Magam sem tagadhatnám, hogy amíg erre a mostani szintre eljutottam, addig volt nem egy és nem kettő ordenáré bukásom – ezek persze rendszerint egy-egy nagyobb nyeremény után következtek be. Úgy fogom fel, hogy ez volt a tanulópénz, amiből megvásároltam mindazt a tudást, amit jelenleg tálalni próbálok. Bukni mindenki fog, a cél az, hogy hosszútávon (maraton!) többet nyerjünk, mint bukjunk. Ez pedig elképesztő fegyelemmel és okos pénzmenedzsmenttel sokkal könnyebb, mint azt sokan gondolnák.

A második legfontosabb dolog, hogy megtanuljuk az oddsok/szorzók az adott fogadási eseményen belüli értékét. Ez persze nem azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogy a 2.25-ös odds az 100 ezer forintra 225 ezret hoz, hanem inkább azt, hogy van-e értelme 1.50-ért rakni egy olyan fogadást, melynek kimenetelében nem vagyunk biztosak.

Újabb rögzítésre ajánlott szabály: Ne az odds diktálja a véleményünket. Előfordult már olyan, hogy egy meccsre ránézve biztosak voltunk benne, hogy mit raknánk, ám ahogy megláttuk az oddsokat, akkor teljesen megijedtünk és lebeszéltük magunkat a mérkőzésről? Velem igen, és jó sok időbe telt realizálnom, hogy a odds-kreátor is ember, egyben magukon a csapatok erősségén kívül egyéb tényezők is befolyásolják a megkreált oddsot. Minden sportban igyekszem majd megtanítani azokat a tényezőket, amikre érdemes figyelnünk.

Amit jó előre kijelenthetek, hogy a blogomon nem nagyon fogtok négyes, vagy akár ötös kötésű szelvényeket játszani. A beköszönő bejegyzésemben említett hobbifogadók legalapvetőbb hibája (a BL meccs-finn másodosztály párhuzam mellett), hogy kevés pénzből szeretnének sokat nyerni (ugye a sprint…), ezáltal őrült kombikat kreálnak a vaskos várható nyeremény miatt. A várható az tényleg várható, hiszen ritka esetben nyernek csak, és ott is csak azt a pénzt nyerik meg, melyet az előző hasonló kaliberű fogadásaikon elbuktak.

Gondoljunk csak bele abba, hogy (maradva a focis példánál) egy ötös kötésben mennyi esélye is van a győzelmüknek. Mindegyik találkozón megjátsszák a legvalószínűbb kimenetet (és valamikor még csak nem is azt!), így ugye a tizenöt (5×3 (hazai-döntetlen-vereség)) kimenetelből kell ötöt eltalálniuk. „A fenébe, csak egy ment el…” – ismerős a mondat? Gondolom nem kell matematikatanárnak lennem, hogy mindenkit ráébresszek: gyakrabban fog egy elmenni, minthogy mind az öt bejöjjön.

Kötések helyett igyekszem megtalálni az értéket különálló meccsekben, hiszen bankrobbantás helyett a szezon vége a cél – ahol egyébként többszörösét nyerhetjük majd meg annak, amit a hobbifogadók egy nap alatt szeretnének. Persze ezt levezethetem egy napra is. Melyik a jobb? Háromból kétszer nyerni 2-es oddson, vagy háromból háromszor bukni 12-esen? A kérdés költői, ám elég sok sportfogadó nem jut el arra a szintre, hogy feltegye magának.

Ez persze nem azt jelenti, hogy én nem fogok kombit rakni, hiszen az oddsok szorzata egy nagyon csábító dolog. Hogy mást ne mondjak a tegnapi nap beesett egy ilyen:

Nem túl jellemző ez rám, de előfordul. Ebben a példában természetesen sokkal célszerűbb lett volna megrakni a két csapatot (külön-külön), hiszen mindkettő underdog státuszban kezdte a találkozót. (A Dodgers 10-2-re, a Red Sox 6-2-re nyert, izzadtság mentesen.)

Első körben ennyi elég lesz, remélhetőleg sokan elismerően bólogattak a sorok olvasása közben. A következő bejegyzésben a pénzmenedzsment alapjait fogom lefektetni, ami a sportbefektetés legfontosabb és legnehezebb feladata.

Kövessetek twitteren:

Kedveljétek a TippmixTippek.net facebook-csoportját

Sok sikert és szerencsét kívánunk mindenkinek!