- 0
Sportbefektetés mechanizmus
Sportbefektetési mechanizmus
Először is szeretném megköszönni nektek a támogatást és az elképesztően baráti visszhangot, amit az első bejegyzés kiváltott. Ha nem nagy probléma, akkor in medias res belevágnék, hogy mik azok a dolgok, amikről minden sportfogadónak/sportbefektetőnek kötelező tudnia. Ez az útmutató végig fogja kísérni a blogot, gyakran fogok visszautalni ide. Igyekszem majd abszolút kezdőknek és profi fogadóknak is új dolgokat mondani.
Sportbefektetőként fel kell tennünk egy alapkérdést. Miért csináljuk?
Válaszlehetőségek, amiket el tudok képzelni:
– A pénzért. Munka mellett van annyi időnk, hogy foglalkozzunk vele, és jól jönne némi jövedelem. Esetleg tanulóként a megspórolt pénzünket szeretnénk még több zsetonná alakítani.
– A móka miatt. Ha elmegy a pénz belefér, egyébként plusz izgalmat hoz egy-egy mérkőzés.
– A fenti kettő keveréke. Ez a leggyakoribb válasz természetesen.
Mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy miért is csinálja/szeretné csinálni. Egyik válasz sem rossz, ám nyilvánvalóan aki a második pontban ismert magára, annak nehezen fogok tudni segíteni. Nekik azt tanácsolom, hogy az összeg soha ne legyen több, mint amennyit sajnálnának elveszíteni. A többiek olvassanak tovább.
Sportbefektetőként nagyon sok alapszabályt fogok az unalomig ismételni. Kezdjük az első és legfontosabbal.
A sportbefektetés egy maraton, nem egy sprint.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem azt kell szem előtt tartanunk, hogy ma vagy holnap mennyit nyerünk/bukunk, hanem hogy a szezon végén hogy fogunk állni. Ez a legfontosabb, amit mindenkinek a fejébe kell vésni. Lehet egy nap milliókat nyerni, ugyanakkor mindenki jegyezze meg, hogy a sportfogadók 98%-a bukik. A fogadóirodák örömmel veszik, ha valaki gyakran és sok pénzért játszik, mert az évszázados trend mindenkit elnyel, aki türelmetlen, rámenős vagy sokat akar nyerni. Márpedig mindenki az, és általában egy-egy nagyobb nyeremény után az emberi természetből adódóan mindenki többre és többre vágyik – itt pedig kapkodása szép lassan visszaküldi a pénzt oda, ahonnan jött. Persze egyetlen jó sportfogadó sztori sem kezdődik úgy, hogy „emlékszel arra, mikor elbuktam…”.
Magam sem tagadhatnám, hogy amíg erre a mostani szintre eljutottam, addig volt nem egy és nem kettő ordenáré bukásom – ezek persze rendszerint egy-egy nagyobb nyeremény után következtek be. Úgy fogom fel, hogy ez volt a tanulópénz, amiből megvásároltam mindazt a tudást, amit jelenleg tálalni próbálok. Bukni mindenki fog, a cél az, hogy hosszútávon (maraton!) többet nyerjünk, mint bukjunk. Ez pedig elképesztő fegyelemmel és okos pénzmenedzsmenttel sokkal könnyebb, mint azt sokan gondolnák.
A második legfontosabb dolog, hogy megtanuljuk az oddsok/szorzók az adott fogadási eseményen belüli értékét. Ez persze nem azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogy a 2.25-ös odds az 100 ezer forintra 225 ezret hoz, hanem inkább azt, hogy van-e értelme 1.50-ért rakni egy olyan fogadást, melynek kimenetelében nem vagyunk biztosak.
Újabb rögzítésre ajánlott szabály: Ne az odds diktálja a véleményünket. Előfordult már olyan, hogy egy meccsre ránézve biztosak voltunk benne, hogy mit raknánk, ám ahogy megláttuk az oddsokat, akkor teljesen megijedtünk és lebeszéltük magunkat a mérkőzésről? Velem igen, és jó sok időbe telt realizálnom, hogy a odds-kreátor is ember, egyben magukon a csapatok erősségén kívül egyéb tényezők is befolyásolják a megkreált oddsot. Minden sportban igyekszem majd megtanítani azokat a tényezőket, amikre érdemes figyelnünk.
Amit jó előre kijelenthetek, hogy a blogomon nem nagyon fogtok négyes, vagy akár ötös kötésű szelvényeket játszani. A beköszönő bejegyzésemben említett hobbifogadók legalapvetőbb hibája (a BL meccs-finn másodosztály párhuzam mellett), hogy kevés pénzből szeretnének sokat nyerni (ugye a sprint…), ezáltal őrült kombikat kreálnak a vaskos várható nyeremény miatt. A várható az tényleg várható, hiszen ritka esetben nyernek csak, és ott is csak azt a pénzt nyerik meg, melyet az előző hasonló kaliberű fogadásaikon elbuktak.
Gondoljunk csak bele abba, hogy (maradva a focis példánál) egy ötös kötésben mennyi esélye is van a győzelmüknek. Mindegyik találkozón megjátsszák a legvalószínűbb kimenetet (és valamikor még csak nem is azt!), így ugye a tizenöt (5×3 (hazai-döntetlen-vereség)) kimenetelből kell ötöt eltalálniuk. „A fenébe, csak egy ment el…” – ismerős a mondat? Gondolom nem kell matematikatanárnak lennem, hogy mindenkit ráébresszek: gyakrabban fog egy elmenni, minthogy mind az öt bejöjjön.
Kötések helyett igyekszem megtalálni az értéket különálló meccsekben, hiszen bankrobbantás helyett a szezon vége a cél – ahol egyébként többszörösét nyerhetjük majd meg annak, amit a hobbifogadók egy nap alatt szeretnének. Persze ezt levezethetem egy napra is. Melyik a jobb? Háromból kétszer nyerni 2-es oddson, vagy háromból háromszor bukni 12-esen? A kérdés költői, ám elég sok sportfogadó nem jut el arra a szintre, hogy feltegye magának.
Ez persze nem azt jelenti, hogy én nem fogok kombit rakni, hiszen az oddsok szorzata egy nagyon csábító dolog. Hogy mást ne mondjak a tegnapi nap beesett egy ilyen:
Nem túl jellemző ez rám, de előfordul. Ebben a példában természetesen sokkal célszerűbb lett volna megrakni a két csapatot (külön-külön), hiszen mindkettő underdog státuszban kezdte a találkozót. (A Dodgers 10-2-re, a Red Sox 6-2-re nyert, izzadtság mentesen.)
Első körben ennyi elég lesz, remélhetőleg sokan elismerően bólogattak a sorok olvasása közben. A következő bejegyzésben a pénzmenedzsment alapjait fogom lefektetni, ami a sportbefektetés legfontosabb és legnehezebb feladata.
Kövessetek twitteren:
Kedveljétek a TippmixTippek.net facebook-csoportját
Sok sikert és szerencsét kívánunk mindenkinek!